A gyerekeknek azért (is) nagyon kellemes elfoglaltság a gyémántszemes képek elkészítése mert sok területen fejleszti őket úgy, hogy azt észre sem veszik:). Illetve de, csak más területen (könnyebben megy az olvasás, számolás, stb.). Megismeri a színeket, számokat, betűket (attól függően, hogy a gyémántszemes kirakón milyen kódokat találunk). A testsémája is tudatosodik, hiszen tudnia kell a kövecskék kirakása közben, hogy milyen messzire viszi a kezét a testétől; hogy kell mozdulnia ahhoz, hogy ne verje le a tálkát, miközben felveszi a kövecskét a ceruzára, és odahelyezi ahova kell. Az oldaliság is fejlődik, mert tudni fogja, hogy jobbra vagy balra kell mozdulnia a gyémántszemes képen, amikor ráteszi a kövecskét ahhoz képest ahol felvette. A finommotorika is fejlődik, mert itt nem lehet kapkodni, elnagyolt mozdulatokkal dolgozni. A gyémántszemes képre felragasztott köveket arrébb lehet tolni, de csak a felrakás után rövid ideig, hiszen a ragasztó megfogja. Igazítani pedig csak millimétereket lehet. Ez általában nem szokott problémát okozni a kis „kép készítőknek”, mert nagyon odafigyelve dolgoznak, szeretnék ha szép lenne a végeredmény. Az örökmozgóknak is kellemes elfoglaltság lehet, hiszen a fóliát (ami a képet takarja) vissza lehet hajtani amikor úgy dönt a gyermek, hogy inkább futna egy kört:) Amikor kedve tartja, visszaül és lehet folytatni a gyémántszemes kép készítését. A koncentrációt nagymértékben növeli, hiszen oda kell figyelni a zacskón (amiben a kövecskék szín szerint vannak szétválogatva) lévő kódra, a
Gyerekek és a gyémántkirakó
